Várvölgy átépített gótikus temploma
Zalaszántó község és a három Lesence nevű település között félúton, a Keszthelyi-hegység északi lábánál fekszik a kies Várvölgy. A helynév a közelben romladozó XIII. századi Tátika és Rezi várakra utal, ám ebben a formában hiába keresnénk a múlt századinál régebbi regiszterekben: a középkori eredetű Zsid falu lakói 1943-ban kérelmezték a névváltoztatást.
A két falurészből összeolvadt település már a XIV. század elején egyházas hely volt. Egy 1428-ban kelt oklevél Krisztus Teste (Corpus Christi) -kápolnáról is említést tesz a templom mellett. Úgy látszik, a portyázó törökök nem akadtak az eldugott helyen lévő település nyomára, mert 1550-ben működő plébániaként írják össze Zsidet, és a XVII. században is csupán javíttatni kellett – két ízben – a templomot kegyurasága, a győri káptalan által.
A középkori templom alaprajza és leírása az 1886-ban készült mérnöki felvételen maradt meg. A 22 méter belső hosszúságú, végig azonos – öt méter – szélességű épület háromszakaszos: a tíz méter hosszú hajó nyugati végéhez előcsarnok, keleti oldalához szűkület nélküli szentély kapcsolódik. A nyolcszög három oldalával záródó szentély a sarkokon és a boltszakaszokkal szemközt támpilléres. Az előcsarnok fölött torony állt, a hajót dongaboltozat fedte, a diadalíven túl gótikus, bordás keresztboltozatot jelöl a rajz.
1899-ben került sor az alsózsidi középkori templom tervbe vett átépítésére. A kor szellemének megfelelően stilizáló, romantikus ízlésben készült renoválás eredménye látható ma is. A nyugati homlokzat elé magasodó torony nyolcszögletű, hegyes gúlasisakkal, a hajót kétoldalt kápolnákkal bővítették ki és újraboltozták. A szentély déli oldalán kisméretű, sokszögű kápolna nyílik, észak felől új sekrestye készült, amelynek bejárata mellett, a falban szerencsésen megmaradt a XIV. századból származó kő szentségház. Szintén középkori a déli falban lévő csúcsíves kettős papi ülés, s tőle keletre a kicsiny, szamárhátíves fali fülke. A templom nagy értékű gótikus harangja 1524-ben készült.
A várvölgyi templom átalakítása ugyan műemléki – örökségvédelmi – szempontból alapjában hibás, hiszen elbontottak és elfedtek eredeti épületrészeket, az épület összképe mégis inkább szemrevaló, mintsem bántó. A Koppány Tibor szavaival „mozgalmas tömegű külső romantikus részletei” elfeledtetik a középkori elemek hiányát. A történteket a XIX. század végi Magyarország eldugott falujába kell helyeznünk, s nem szabad a XX. század végi műemléki regulák alapján elítélnünk. Sajnos az utóbbi néhány évben ennél gorombább szakmai mellényúlásoknak is tanúi lehettünk.
A község felsőzsidi temetőjében lévő barokk kápolnát 1799-ben építtette Német Péter Zala vármegyei ispán, a főutca keleti szélén pedig gazdagon díszített, faragott kálvária látható, a kereszt tövében bánatos kőszentek csoportjával. Az előbbit 1866-ban és 1898-ban renoválták, az utóbbit éppen ottjártunkkor, február elején javítgatták. Várvölgy első és második világháborús hősi halottainak tragikusan hosszú névsora a templom falán lévő táblán és a templomkertben álló obeliszken olvasható.
